Óvodánkban minden csoportnak van saját védőszentje, aki különleges helyet foglal el a csoport életében. A csoportszobában kitüntetett helyen kép is van róla, ahol a gyerekek megtekinthetik, az attribútumok (az adott szentre jellemző jegyek) segítségével ismerkedhetnek vele. Minden imádság után könyörgésben megemlítjük a nevét, és kérjük a közbenjárását. A szent élete példát ad a gyerekeknek.

A Margaréta csoport védőszentje Árpád-házi Szent Margit, akire január 18-án emlékezünk.

Már több éve hagyomány óvodánkban, hogy a jeles nap alkalmából az ünneplő csoport pedagógusai játékos vetélkedőt szerveznek az óvoda gyermekközössége számára, hogy mindannyian megismerjék a szent életét.

Idén a nagy hideg miatt az aulában gyűltünk össze. Nagyon örültünk neki, hogy a szép óvodánk több helyiségét is használhattuk a játékos együttlét során.

Az első állomáson megemlékeztünk arról, hogy Margit egy szigetre költözött, ahol Domonkos rendi nővérek nevelték, és ő is nővér lett. Tudjuk, hogy a mai Margit-sziget korábban Nyulak szigete volt. Ezért a gyerekeknek a szétszaladt és ide-oda elbújt nyulakat kellett megkeresniük és visszaterelniük a helyükre. Utána állatos fejtörőket fejtettek meg.

A második állomáson arról hallottak a gyerekek, hogy Margit ugyan királylánynak született, mégis nagyon szerény volt és sokat dolgozott másokért. Itt a gyerekek is megmutathatták, mennyire ügyesen tudnak együtt dolgozni. Egymásnak adogatva, láncban juttatták el a krumplit a konyhára, utána pedig az ajtón „befújódott havat” (papír) kellett összetakarítaniuk.

A harmadik állomás helyszíne az imatermünk volt, ahol arra emlékeztünk, hogy Margit milyen sokat imádkozott, sokszor még éjszaka is. Megbeszéltük, hogy nem csak imádsággal, hanem énekkel is lehet a mennyei Atyának kedveskedni, majd énekeltünk. Keresztvetéssel és térdhajtással köszöntünk el a mennyei Atyától.

Az utolsó állomás a tornaszobánkban arról szólt, hogy Margit nagyon szerette a mennyei Atyát, a helyes úton járt (jó volt), és szívét teljesen a mennyei Atyának adta. A gyerekek feladata az volt, hogy egy papír szívecskét eljuttassanak a fakockából épített templomba, mindenféle akadálypályán (nehézségen) keresztül.

Ezek az örömteli alkalmak lehetőséget adnak növendékeinknek, hogy találkozhassanak egymással, jól érezzék magukat, és sokat tanuljanak a játékos feladatokon keresztül. Megismerik az adott szent rövid életét, és erkölcsi mintát kapnak a helyes viselkedésre.