Az óvodai nevelés egyik fontos feladata a hagyományaink ápolása és a jeles napok feldolgozása, ami segíti a gyermekeket, hogy megismerjék szűkebb és tágabb környezetüket. Ezek az ismeretek alapozzák meg a nemzeti identitástudatukat, a hazaszeretetüket, a szülőföldhöz és a családhoz való kötődésüket, miközben elsajátítják a keresztény kulturális értékeket.
Az ünnepnapok megélésénél a legfontosabb, hogy a gyermekek érezzék, hogy ezek a napok különlegesebbek, mint a többi. Számukra az ünnep elsősorban tárgyi dolgokban jelenik meg, mint a zászló, a kokárda, a saját készítésű nemzeti színű alkotások. Mi, óvodapedagógusok próbáljuk versekkel, énekekkel színesíteni és elmélyíteni élményeiket. Az ünnepre hangolódás megjelenik egész héten a csoportjainkban, például a gyertyagyújtás alkalmával, az Ének, zene, énekes játék, gyermektánc, a Rajzolás, festés, mintázás, a Külső világ tevékeny megismerése tevékenységeknél.
A Gondviselés Óvodában már hagyománnyá vált, hogy az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulóját közösen ünnepeljük meg. Fontosnak tartjuk, hogy a növendékeink is halljanak nemzeti ünnepeinkről és a korosztályuknak megfelelő módon emlékezzenek meg a hőseinkről. Ebben az évben is az Óvodakertbe látogatva tartottuk a megemlékezést. Az óvodaigazgató röviden elmondta a gyermekeknek, hogy mit ünneplünk ezen a napon, közösen énekeltünk egy ünnepi dalt és rövid imát is mondtunk. Vörösmarty Mihály szobrához csoportonként virágcsokrokat helyeztünk el.
Vége lett a farsangi időszaknak, mely január 6-tól egészen hamvazószerdáig tart. A gyerekek kimulatták magukat. Az óvoda szellemiségéhez méltó jelmezekben vettek részt a farsangi mulatságon. Voltak kisállatnak öltözők, foglalkozást képviselők és meseszereplők a farsangi forgatagban.
A Margaréta csoportos gyerekekkel, beszélgettünk a magyar farsangi népszokásokról, így készült el a Kiszebabánk is. Ezt farsang végén elúsztattuk a patakban és kértük, mostmár jöjjön a jó idő. Így búcsúztattuk a farsangi időszakot és a telet.
A gyerekek nem bánták, mert tudták, hogy egy újabb izgalmas időszak elé nézünk: a nagyböjt kezdődik. Várjuk húsvétot, Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepét. Hamvazószerdán Sándor Atya a templomban emlékeztette a gyerekeket arra, hogy a mennyei Atyához képest olyan kicsik vagyunk, mint egy porszem, ő mégis nagyon szeret minket, hiszen ő teremtett, az övéi vagyunk. Hamuval keresztet rajzolt a homlokukra, ami azt jelenti, hogy szeretnénk jobbak lenni, így mutatjuk meg Jézus iránti szeretetünket.
A farsangi hét minden évben programokban gazdag intézményünkben. A gyerekek izgatottan várják a jelmezbál napját, ezért játékidőben főként a jelmezeikről beszélgetnek. Persze akad, aki titokban szeretné tartani mibe öltözik, de azért lassan mégis csepegteti az információkat. J
Kidíszítjük a csoportszobákat, a folyosó faliújságjára is vidám színes farsangi alkotásokat készítünk.
Szerdán a Majorka Bábszínház előadását néztük meg. A Babszem Jankó című mese nagy örömet szerzett kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Csütörtök reggel már jelmezben érkeztek a gyerekek. A tízórai előtti időszakban énekeltünk, táncoltunk és elkészítettük a fotókat, amikkel mindig nagy örömet szerzünk növendékeink szüleinek. Jelmezben sem maradhatott el a gyertyagyújtás, majd a tízórait követően vidám játékkal töltöttük az időt. Olyan mozgásos játékokkal, melyben nem akadályozta a gyerekeket a jelmez. Sok nevetéssel, vidám (hangos J ) bíztatással, aktív játékkal telt a délelőtt, melynek zárásaként az aulában az „Éneklő óvoda” program keretében énekeltünk az óvodánk összes dolgozójával és növendékével.
A Napraforgó csoportban hosszú évek óta hagyomány, hogy a jelmezbál napját a pizsama-parti követi, ami annyit jelent, hogy a délelőttöt pizsamában töltjük, diavetítéssel, mozgásos játékokkal, sok- sok nevetéssel. A játékok alakulását minden évben befolyásolják a gyerekek, mert vannak kedvenceik, olyanok, amik csak ezen a héten kerülnek elő és kéréseik gyakran felülírják a pedagógusok terveit. Ez a program sok kisgyermek számára nagyobb öröm, mint a jelmezbál.
Péntekre mindig nagyon elfáradunk, de a gyerekek örömét, mosolyát látva mi felnőttek is boldogan zárjuk a farsangi hetet.
Szent Balázs püspök ünnepén átsétáltunk a templomba, ahol Sándor és Sanyi atya balázsáldásban részesített mindannyiunkat.
Szent Balázs püspök volt, aki a keresztényüldözés áldozata lett, vértanúhalált halt. Keveset tudunk az életéről, de nagy gyógyító hírében állt. Nevéhez sok legenda fűződik, egyikük a következő: egyszer egy halszálkától fuldokló fiút életét mentette meg. Édesanyák kérték segítségét az abban az időben sok gyermekéletet követelő torokgyík megelőzése, gyógyítása kapcsán. Így lett ő a torokbaj ellen védő szent.
Február 3-án Sándor atya röviden elmondta növendékeinknek Szent Balázs történetét, majd két „Y” alakban hajlított gyertyát tartott mindkét atya a gyerekek elé és a következőket mondta:
„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.”
